Zelgadiss naplója

Első nap: Ezen a napon elegem lett Lináékból! Most is szokásosan ettek, Lina és Gourry megint harcoltak a legjobb falatokért. Xellos meg addig idegesítette Philiát, hogy Philia felkapta az agy vizet. Xellos elém állt de nem vettem észre, mert háttal ültem Xellosnak, és mikor Philia le akarta ütni a buzogányával, Xellos eltűnt, így engem talált el. Ekkor betelt a pohár, és elmentem. Becsaptam az ajtót, de hát Lináéknak ez mit számít? Miközben mentem, magamba dühöngtem, hogy már nem lehet még fogadóban sem lenni úgy, hogy nem lenne az embernek semmi baja. Olyan dühös voltam, hogy úgy megütöttem egy falat, hogy az meg is repedt. Mindenki csak nézett, de nem az arcom miatt, hanem azért, hogy miért vagyok ilyen dühös. Nem érdekelt, hogy Lináék épp mit csinálnak. Végre beértem a legközelebbi erdőben. Legalább ott béke volt. Leültem egy fatövében. Egyszercsak zajt halottam. A szomszéd városból jött. Én fölálltam és futni kezdtem a zaj felé. Mikor odaértem, egy szörny rombolt épp. Harcolni kezdtem vele. A szörny folyton felém jött, így hátrálnom kellet. De nem vettem észre a város mellett lévő szakadékot és beleestem. Szerencsére belekapaszkodtam egy kilógó kőbe. Próbáltam a Lebegést, de nem ment, ugyanis ennél a szakadéknál nem tud senki varázsolni. A szörny lenézett és látta, hogy bajban vagyok. Ki is használta. Megpróbált leégetni lángörvénnyel a kőről. Én nem értettem, hogy a szörny hogy tud varázsolni, de csak kapaszkodtam a kőbe, miközben nagyon fájtak az égési sérülések, mivel a szörny valahogy megsebesített a Lángörvénnyel. Teljesen legyengültem. Ráadásul kezdtem szédülni, olyan magasan voltam. Már majdnem leszédültem, mikor hirtelen egy delej-gömböt lőtt valaki a szörnyre. Én csak néztem, hogy ki az. És ekkor lenézett Gourry. Valami olyasmit kiáltott Lináéknak, hogy itt vagyok. De nem emlékszem arra. Elájultam a kimerültségtől, lecsúszott a kezem a kőről, és zuhanni kezdtem. Mikor kinyitottam a szemem, Lináék arcát láttam, és Milgasiát sárkányalakban: Milgasia mentett meg. Valami nagyon fájt: az égési sérülések.  Philia és Milgasia gyógyított meg. Mikor felültem, Amelia valamiért átölelt. Erre nem számítottam,, és zavarban is jöttem ettől, de jól esett nekem. Végül kiderült, hogy Philia teljesen elszomorodott, mikor elmentem, ezért elmesélte Lináéknak, hogy mi történt. És hogy ők is hallották a zajt. De egy még ennél kellemesebb dolog is kiderült: hogy aggódtak értem, és hogy reménykedtek, hogy nem haltam meg, mikor lezuhantam és Milgasia elkapott. Teljesen meghatódtam ettől, de nem mutattam ki. Végül tovább mentünk. Legalább az tudom, hogy Lináéknak hiányoznék, ha elveszítenének.