„Hát ismét én szólok hozzátok, Lina, kin nem fog az átok! Útban vagyunk Garondia felé, ahol elvileg egy sárkány új életre kélt. De erre most gondolni nem szeretnék, hiszen Godreel fogadójában már vár az ebéd!”

1. rész: Kalandjaink folytatódnak, sosem ér véget ez a nap!

Lina, Gourry, Zelgadis és Amélia ismét belevetik magukat egy nagy kalandba. Elsőként Godreel egyik fogadójában szállnak meg ebédelni.
- Fogadós! Nem látja? Négyen vagyunk! Úgyhogy vigye vissza ezt a két tál csirkét és tanuljon meg számolni! - kelt ki magából teljesen Lina, majd odament a pulthoz és elkezdett számolni az ujján a fogadósnak - 1 meg 1 meg… na szóval 4x1 az eleve 4, de ha figyelembe vesszük azt, hogy én dupla, nem is, inkább tripla adagot kérek, Gourry is, bár neki inkább csak egy duplát…
- Micsoda??? Ha magadnak háromszoros ennivalót kérsz, akkor nekem négyszeres a minimum!!! - vágott a szavába Gourry.
- Jó, jó! Akkor adjon négyszeres adagot mind a négyünknek! A maradékot majd megeszem én… Szóval 4x3=12, úgyhogy 12 tállal minimum!
A fogadósnak elakadt a szava, de nem mert szembeszállni a feldühödött lánnyal, inkább kiszolgálta szó nélkül, minél gyorsabban. Ezek után enni kezdtek.
- Nagyon finom volt a csirke, nem gondolod Lina kisasszony? - kérdezte Amélia
- De, akár itt is vacsorázhatnánk. Nem?
Na több se kellett a fogadósnak…
- Sajnálom! Záróra! Be kell, hogy zárjunk! - mondta, és kidobta hőseinket az épületből.
- Ejnye de szemtelen ez az ember! - állapította meg Gourry - Vajon mi üthetett belé?
- Biztos meghallotta a csámcsogásodat és meglátta a félig kilógó pulykát a szádban. - gúnyolódott Zelgadis
- Ez nem volt vicces, egyébként is csirke volt. Szerintem, meghallotta Lina kijelentését, tudjátok a vacsoráról. Én se nagyon vállaltam volna a feladatot, hogy Linának vacsorát hozzak. Főleg azok után, hogy az ebédnél mennyire kiakadt - okoskodott Gourry.
- Te jó ég Gourry! Ha nem tudnám mennyire ostoba vagy, még azt hinném, gondolkodtál -viccelődött Lina, és hátba vágta Gourryt.
- Ezzel mégis mire célzol? - kérdezte csodálkozva a fiú.
- Hagyjuk, ez a te agyadnak túl magas - mondta, kibújva a válaszadás alól Lina.
Egy kis ideig mindenki csendben ment, csak néha Gourry és Lina verekedett össze Zelgadisék előtt.
- Csak lennénk már ott… - sóhajtozott Zel.
- Néha olyan éretlenek tudnak lenni - mondta Amélia
- Szerinted csak néha?
- Igaz lehet.
- Hé! Ti, ott elöl! Mégis mit képzeltek??? Nem illik mások háta mögött súgdolózni!!! - Lina kisasszony!
- Lina kisasszony! Nem illik mutogatni!
- Nem érdekel!!! Ezt is biztos csak te találtad ki, hogy engem idegesíts, de figyelmeztetlek Amélia, ma nincs túl jó napom!!! - üvöltött Lina - Kevés volt az a négy tál ebédre - tette hozzá egy kicsit halkabban.
- Tudhatnád, hogy csak a gonosz és rosszmájú emberek találnak ki dolgokat mások idegesítésére Lina kisasszony. - okította ki Amélia - És mint tudjuk én az IGAZSÁG VÉDELMEZŐJE, ÉS HARCOSA VAGYOK.
- Te jó ég, azt hittem erről már letettél…
- Mégis hova gondolsz? Amíg a gonoszságnak bármilyen apró is, de vannak reménysugarai, addig az én munkám nem állhat le! Figyelsz rám egyáltalán Lina kisasszony?
Nagy csend, erre a kijelentésre semmi reakció. Lina elbambult...
- Hogy? Bocsánat, lemaradtam...
- Akkor megismétlem!
- Nem kell! A kedvemért igazán nem muszáj!
Ezt a beszélgetést egy hosszú csendben állás követte. Zelgadis megérzett valamit és megálljt parancsolt a többieknek.
- Mi az Zel?
- Szárnysuhogás...
- CSIRKEEEEHHH???? - sóvárgott Lina
- Inkább sárkány! - helyesbített Zelgadis
- Remélem nem a tűzokádós fajtából! - mondta ijedve Gourry
- Nem baj, az is jó!!! Éhes vagyok!!! Ha kell nyersen, de megeszem azt a dögöt!
- Nyugodj le! - szólt Gourry
Ekkor egy hatalmas vörös sárkány jelent meg előttük. Háromszor magasabb a közelben lévő legmagasabb fánál. A napot is eltakarta.
- Ez, ez...ez HATALMAS!!! - kiáltott Lina
A sárkány azonnal alájuk pörkölt. Hőseink futva menekültek a helyszínről.
- Tévedtem a tűzzel kapcsolatban.
- Ez lenne Garondia sárkánya? - tűnődött futás közben Zelgadis
- Azt hittem nagyobb ellenfél.
- Ennél is nagyobb??
- Állj! - kiáltott Zel - Maradjatok ott, én megpróbálkozok egy varázslattal.

"Fény, kérlek, erősítsd meg karom,
Legyen most enyém pusztító hatalom!
Lánggolyó!"

Ám ez semmit sem ártott a sárkánynak...Sőt...
- Nem tudom mit vártál egy Lánggolyótól?! Azt hitted elég lesz? - panaszkodott Lina
- Ne beszélj! Inkább találj ki okosabbat!
- Hátra! - utasította a többieket Lina - Kezdjünk egy egyszerűbb változattal!

"Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,
Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz.
Nem riadok vissza,
Hogy ellenség megússza,
A rámruházott hatalom,
Add, hogy gonoszt pusztítson!
Add, hogy gonoszt pusztítson!
Sárkányiga!"

A füstfelhő mögül előtűnik a sárkány és semmi baja.
- Ez nem lehet! – csodálkozott Zel
- A sárkányoknak nem kellene elpusztulniuk a Sárkányigától? – gondolkodott Gourry – Akkor most beszéljük meg békésen… kérlek!!!
- Mégis mit akarsz egy sárkánytól, Gourry??? Még füle sincs!
Ekkor a sárkány hatalmas csapást mért hőseinkre, még jó, hogy Amélia időben felhúzott egy Levegőpajzsot.
- Ez szép volt Amélia! Ha nem állítasz védelmet, egy csapásától átrepülünk a másik városba…
- Ez megnyugtató volt Lina! - Szóval nem intézhetjük el békés úton??? – kérdezte Gourry – Akkor most jövök én! Fény jer elő!
Gourry a Fénykardja segítségével megtámadta a sárkányt. Viszont az még nagyobb erővel csapta a földhöz.
- Ha nem, hát nem! Akkor lássuk a következő tervet!

"Sötét ura 4 világnak,
Teremtője éjszakának
Jöjj elő, ha hívlak téged,
Az ellenségem ellensége!
Mágikus erőm és varázslatom árán,
Megtisztul a lélek, és elpusztul az ármány...

- Igen, a felerősített Sárkányiga elől nem menekülhet! - reménykedett Amélia

A végtelen időben megidézlek téged,
Ott, hol kopogtat a halál s véget ér az élet
Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,
Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz.
Kérlek, segíts most nekem,
Hogy ellenségem semmivé legyen!
A rámruházott hatalom,
Add, hogy gonoszt pusztítson!
Sárkányiga!"

Lina egy jól irányított lövéssel eltalálja a sárkányt, ám az nem hátrál. Ekkor egy hang a távolból ezt kiáltja:

„Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam
Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz!
Erősítsd meg csapásom,
Hogy elérjem, mire vágyom.
E sárkány itt előttem, elpusztuljon!
Tápláld hát erőddel varázslatom!
Sárkányiga!”

Valaki megidézett egy másik Sárkányigát és a azzal együtt elpusztította Garondia sárkányát.
- Mégis mi volt ez? – kérdezte Zel.
- Mintha valamitől a felerősített Sárkányigád még jobban felerősödött volna! – mondta meglepődötten Gourry.
- Nem valamitől, hanem valakitől! Nézzétek! Sylphiel kisasszony! – kiáltott Amélia.
- Sylphiel! Te meg hogy kerülsz ide?
- Lina kisasszony, Amélia kisasszony, Zelgadis úrfi, és a drága Gourry! Hát ti voltatok azok, akik az első Sárkányiga mögött álltatok?
- Hogy érted azt, hogy az első? – hüledezett Lina - Csak nem te növelted az erejét egy másikkal?
- De, és lám meghozta a hatást. Garondia szörnye, a híres Boovriel Sárkány elpusztult.
- Boovriel? Így hívták? – gondolkozott Gourry.
- Igen, és rengeteg szenvedést és fájdalmat okozott Garondia lakóinak…
Együtt, most már 5-en, ismét elindultak egy ösvényen Garondia felé.
- Csak egy valamit nem értek. Garondia innen egy napi járás. Hogy került ide a sárkány? – szólt meglepetten Amélia.
- Fogalmam sincs, de nem érdekel… - jelentette ki Lina.
Ekkor szörnyű hangok törtek ki… Lina gyomrából.
- ÁÁÁÁ! Éhes vagyok!!!

„Mikor érünk már oda? Az első, hogy beülök egy fogadóba!
Véget ért végre ez a nap, volt gondunk elég nagy, de vacsora nélkül nekem nem mehet le a nap!
Így hát tovább ballagunk Garondiába, reméljük ott már nem vár ránk több galiba!”